Az első csók ízét,
megőriztem,
magzatommal
felfrissültem,
hevesebben
vert a szívem.
Anyának lenni
mit jelent?
Nem sejtettem,
de
amikor megéreztem
másságát,
a csókokat
nem ízleltem.
Anyatej és babaillat,
csicsíja, bubuja,
együtt lettünk
gyerekek,
kacagtunk a
semmiken,
rászedtél,
mert hagytam,
élveztem
a ravaszságod,
naiv, őszinte
észjárásod.
Ezerkilencszázhatvanhárom
december hatodika óta
Te vagy az én Kislányom.
Marković Radmila
(Góci lányomnak anyai szívem összes szeretetével.)