Kísértetpalota XXV. rész: A lift
Írta: Hullocsillag Dátum: Október 09 2010 06:53:10
Cs
Tömegsírban, a föld alatt, mint elhagyott játékok,
Törött fogaskerekek és masinimák;
Egykor talán éltek, mint hűséges háziállatok,
S most ócskavassá lett halál-szinonimák.
Teljes hír
Kicsiny és gyenge pont már a kripta szája mögöttem,
És a Sötétség Kardja a kazamaták,
Melynek szűk vérvonalát, mint Holtak Útját követtem,
Mikor megjelentek az automaták.
Stilizált kis kulccsal felhúzható gépek hevertek
Fémhalottan a sötét földön, mindenütt,
Fémbőr-hüvelyükben, mit ügyes mérnökkezek vertek
Vázukra... Így aludt a sok-sok gép, együtt,
Tömegsírban, a föld alatt, mint elhagyott játékok,
Törött fogaskerekek és masinimák;
Egykor talán éltek, mint hűséges háziállatok,
S most ócskavassá lett halál-szinonimák.
Hűvös kis fémszívük többé nem kattog, perceg, dobog,
Ámde holtukban is őrzik még hithűen
A hatalmas vasajtót – s érzem, a föld ismét dobog,
Mint mikor – oly rég! - a kastélyba érkeztem.
Ütemes kattogás súlyos zenéje bántja fülem,
Egy szisszenés: a nagy vasajtó feltárul...
Remény! Maradj csak itt, innen már nem jössz tovább velem!
Belépek, a vasajtó dörög, s bezárul.
És emelkedek, érzem, fel, visz a csattogó lift, fel,
Majd zökken, morog, s éles csikorgón megáll,
És előttem az utolsó ajtó; nyelvén a fényt el
A leghatalmasabb Gonosz, a földre száll.