Az árnyjáték
Írta: marica Dátum: Október 09 2010 08:30:24
MM
Játszik a toll a kezemben.
Ahogy jobbról, az asztal sík s a fény
Olyan…. hetven fokos szöget zár be,
Teljes hír
Az árnyjátékék
Játszik a toll a kezemben.
Ahogy jobbról, az asztal sík s a fény
Olyan…. hetven fokos szöget zár be,
Fehér papíron az árnyék
Egy élményt nyújtó játék.
Kézfejem szabályos szája:
A mutató és hüvelykujj nyílása,
Ahogy a tollamat közbezárja.
A toll a nyelve, ajka a hüvelykujj perce,
Érzéki ívben rajzolódik,
S bájos vonal vezet a csuklómig,
Mi a nyakat formázza.
Elbűvöl a látványa!
Mosolyogva nézem:
Hogy forgatja a fejet;
A fej szájában a nyelvet,
Mint ki-be mozog.
Hát meg pusztulok!
Micsoda grimaszok!
Tovább figyelem, már szinte élvezem:
A kék tinta a nyála;
A betűket formálja a papíron sorba.
Ahogy a sorokat rója, látom hangulatát,
Mert a száj és az ajkak
Összhangban mozognak,
Adják az utat, a nyelvnek,
Mondhatnám: néha nyelvelnek,
Ezt olvasom a képből
A húsos száj csücsöréből,
Az ajak nyakba torkoló ívéből.
De hányféle vonalat vág!?
Akár egy báb!
Van mosolya búja, majd derű újra,
Most látni a felső fogsorát;
Vállát, kívánatos duzzadt száját,
S nyelve:
(mi a toll, ugye nem feledte,
A kedves olvasó?)
Körbe nyalja,
S a nyálazást, úgy folytatja,
És csak szaporodnak a sorok,
Közben gondolkodok:
Micsodaérzéseket olvasok,
Kézfejem árnyjátékából.
Ha bővebben érdekel,
Hisz nem mondtam mindent el,
Figyeld meg, micsoda árnyképeket
Produkál kezed,
Míg verseid megszületnek!