Radnai István:
ROJTOS A KÉPSZALAG
ha volt király s királynő
volt alattuk deszkasziget
s kitágult mint fák alatt kő-
re lépő diák s a liget
ha lennék költő annak is király
aki minden rezet rezzenéstelen kivág
akkor vagy akkor sem mi megterem
a színpad mint vérpad előtt nagy terem
és halk léptek előtte festett díszletek
visszajönnek s a közönség hisz neked
ha volt király s királynő
volt alattuk deszkasziget
s kitágult mint fák alatt kő-
re lépő diák s a liget
s jött aki durva szóval játszott
szelíd és érző liliomot
vagy lila ákácot kocsmaajtó mellett
és némát tudott szóra bírni szedett
mit tudom hány alakot és díszt öltött
és mindent mindent betöltött
ha volt király s királynő
volt alattuk deszkasziget
s kitágult mint fák alatt kő-
re lépő diák s a liget
hinnéd hogy a költő sem felelt
aznap és azóta sohase kell
sok kancsó bor porok és fájdalom
sínek futnak az égi vonaton
mert az is a szín is fordított világ
a tükör te vagy fényét zúdítja rád
ha volt király s királynő
volt alattuk deszkasziget
s kitágult mint fák alatt kő-
re lépő diák s a liget
állok egy ajtó előtt rajta felirat
körúton áll és mindig víg marad
míg távoli ködben jósol a liget
árva lelkükben lakatlan a sziget
ellépnek előttem lepel könnyeden
s vetkőznek mint örökéltű szerelem
ha volt király s királynő
volt alattuk deszkasziget
s kitágult mint fák alatt kő-
re lépő diák s a liget
voltak s ma holtak élnek holnap
ének mondott szó függöny szakad