Szerelem-dalok
Írta: Joxemi Dátum: Október 10 2010 19:48:57
Gy
Fél éve már. Hozzád menet az úton
borús, felhős, esős idő fogadott,
s egy pillanatra boldog voltam mégis.
Megpillantottalak,
s tudtam, hogy köztünk kő kövön nem marad,
Teljes hír
Kóbor szívemben lépdelő virágok...
kóbor szívemben félve-fázva állok,
s elfelejtem, hogy milyen szép is élni.
Szerelmem bennem él,
s halálba vágyom, mert élni nem remél.
Fél éve már. Hozzád menet az úton
borús, felhős, esős idő fogadott,
s egy pillanatra boldog voltam mégis.
Megpillantottalak,
s tudtam, hogy köztünk kő kövön nem marad,
és Vásárhely felől a fiatalka
szellő futott elénk, mintha akarna
súgni valamit fülünkbe kettőnkről...
Hűséges maradok,
s szívedért cserébe holt szívet adok,
s az égen mintha fényesség suhanna...
édesebb nekem, mint mennyei manna,
s nem kérek semmit cserébe lelkemért,
csak a te lelkedet,
hisz az űrt valahogy ki kell töltenem.
S estére várt reánk a bús elválás,
szívünkből kétségbeesett kiáltás
szállt búsan a magas égbe, szállt búsan:
mikor láthatom őt?
Esőtől s könnycseppektől ázott a föld,
s a szívünk kínok közt, fájva meghasadt,
és minden gondolat szavak közt maradt,
s éreztük: nincs a világban igazság,
igazság... ha volna,
nem sírna karomban, s nem lenne gondja.
Fölöttünk kormosan égett az ég is,
és amit ő érzett, éreztem én is,
s esőtől rívó polgárok siettek
üres resti felé.
Ez történt kettőnkkel így estefelé.
Kóbor szívemben lépdelő virágok...
kóbor szívemben félve-fázva állok,
nekem csalódás oly sokszor jutott, de
nem akarok halni.
Csak ha nincs reményem veled maradni.