Metamorfózis Írta: Eta-Etusom Dátum: Október 13 2010 05:53:55M
Megint előttem,
S ismét felettem áll,
Mint ragályos múltjában,
Kéjesen vár,
Teljes hír
Metamorfózis
Megint előttem,
S ismét felettem áll,
Mint ragályos múltjában,
Kéjesen vár,
Tán csak engem szemelt ki,
Hisz az álom már rég nem valódi,
S megint előttem áll,
Hol e szavaknak léte mindig választ talál,
mert emberi.
Mégis annyiszor már eldobta az ember,
S nevette ki oly gyakorta a sántát s világtalant,
Mikor még járni sem képes egyedül,
S ki egészségesnek érzi magát,
Mégis oly boldogtalan,
Megint előttem áll,
Az érzés s felismerés,
Hol a lélek mely szeret, mindegy hogy mily testben élt,
S Maradt mindig barát.
Mert megszokta az időt,
Mely tanította,
Hol éhes lelkek befalva
sem lakhattak jól,
Hiszen nem volt még képes, arra hogy érezze az érzést,
S izét tisztelve engedje be magába,
Ott nem maradhatott előttem más,
Csupán egyetlen s apró villanás,
Mely emlékeztetett,
Volt ott valami minek a lényege az lehetet volna,
Mi örök s emberi,
S bocsánat, ha most döftem át az álarcba bújt valóságnak voltát,
Csak a valódit kerestem,
Mert mi hamis,
Előttem örökre elveszett.