Levegőért,
kézfogásért,
mosolygásért,
vidámságért
nem megyek
a szomszédba,
nálam is van,
nálad is van
levegőből
untig elég,
mosolyogva
kezet fogva,
vidáman
meg
iszogassuk,
kortyolgassuk
a jó bort
bent
a zajos
kocsmában,
majd
akadozik
nyelvem,
nyelved,
így váltjuk meg
mi ketten a világot…
otthon meg
a feleségek
kalapunkra söprűnyéllel
tűzik fel
a virágot.