Most okkerbe ágyazott az őszöm,
s lassan lombjaim összese a földre száll,
lásd államon kezdődik a tél,
hol fehérre dermed a rőt szakáll.
-Mennyi a harminckettő?- fölös kérdés
ott, hol csak folyékony az élet,
ahol vasak csikordulnak össze,
mikor álomból testem ébred.
Falra meszelt táj füvén ülök.
Illatát íriszem zavaros tükre
csalfán agyamba idézi, de zöldje
tüdőmnek megkopott szürke.