Kint a pusztán, hol a tehenek legelnek,
S a szarvaikból sok színes virágot hullattak
Egy lágy porfelhő emelkedett,
S az édes sárguló gabona lábon érett,
Színt adva a síkságnak.
Csukott szemeim várják az üres szekereket,
Hogy jöjjenek és a völgybe guruljanak lassan,
Gyermekként megrendített:
A lányok pendely nélkül,
S a zöldben hogy csutakolják lovaikat.
E tájban egy mozdulatlan fekete öreg kút,
Mellette egy csupasz arcú, vastag kérgű akácfa,
S kérdőn figyelem: Hány évesek lehetnek Ők ? Így összezárva.
A pocsolyás részén, ott a kút mellett,virágzott a békalencse,
Még úgy szeretnék gyermek lenni,bekenni meleg agyagával mellemet,
A puszta közzepén állva, s kitárni két kezemet.