Andalítóan pokoli dallam ringat,
Lágyan fülsértő fűrészhangú kínfűszer;
Az Ördög lehunyt szemmel muzsikát hallgat,
Mit zúgva búg szobájában a wurlitzer.
A kedves zene száz körömmel ölel át,
Mint szerető csontkezek langy szorítása,
S e dal dobhártyáimon leli halálát,
Fülmélyemben éri szörnyű pusztulása.
Ám végső leheletével megsebez még;
Elhajítja éles tükörpenge-kését,
S győz a wurlitzer, az agyam, mint máglya, ég,
S megállítja bennem testem szívverését.