Barátaim!
Ti csapongó,
néha szorongó,
szárnyaló lelkek,
kik nyugalmat,
békét, vagy harcot
a versírásban leltek.
Mikor kínban, örömben
világra jön egy "gyermek",
bizony Ő lesz akkor
számodra a legszebb.
Komoly, vidám,
elemző vagy értő,
néha akár sértő,
de általában nemes a szándék,
hisz azért írunk, hogy a javunkra váljék.
És akarunk adni,
vagy magunkat mutogatni,
tudatni mindenki mással,
ha bajunk
vagy örömünk van
ezzel a világgal.
A precíz és pontos,
groteszk fintorba fagyott játék
nem biztos, hogy ajándék.
Ajándék az, ha szállni tudsz vele,
ha a leírt szó ereje
elröpít,
ha lemered írni azt,
ami boldogít
vagy mélységbe húz,
talán ez az egyetlen
megváltó út.
Ha verseidben ujjong vagy reszket a lelked,
hidd el,
jól tetted
hogy kiteregetted!