Házunk előtt
Írta: iytop Dátum: Október 14 2010 18:24:16
Gy
Mikor az egyetlen levele göngyölve áll az ágon,
A homályos Ősz csapásában,
Vergődik még benne az árnyéka fátyla,
Teljes hír
- Tógyer! A házunk előtti diófát ne vágd ki !
Mikor az egyetlen levele göngyölve áll az ágon,
A homályos Ősz csapásában,
Vergődik még benne az árnyéka fátyla,
Ködös melleivel, mint menyasszony,
S nem törődik azzal a bizonyos ággal.
Az öreg diófa a házunk előtt,
Szikrák ömlenek egy ládába,
Istenem bocsájtsd meg nékünk,
A tűz tömjén illatában emészt.
Tógyer, durva kezed a levelét simogatta, álmában.
Ma üresen áll a szél az udvaron,
Kiszakítja a fa törzséből a levegő nélküli hosszú beszédet.
Egy ládáról mesél, legyőzött gyűrűkről,
Hol a világ kettészakadt,
Fogva a láda fogantyújával a szépet.
Ruhákkal telt a láda,
Nyöszörögni próbál a fa,
Moraj és titok.
Tógyer, kérlek a gyökerét ne vágd ki!
Míg a fejét leesni nem látod.