Maryam-Csobad: Úton
Írta: Maryam Dátum: Október 15 2010 15:40:25
MM
Az évszázadok teltek, mint a hónapok.
Nemzetünk néha szárnyalt, olykor elbukott!
Hét vezér vérét adta, erős kötelék!
Azóta egybetartja dicső nemzetét!
Teljes hír
A verset a Verspárbaj fórumban írtuk Csabával. Várjuk az őszinte véleményeket.
Körülvesz a végtelen, elrepít a vágy.
A mindenségben keresek most új hazát.
Elsuhannak mellettünk csillagrendszerek
Elpusztult a Syrius, hát mennünk kellett!
Őshazámat elhagyni nem könnyű dolog
Új életünk hajnala újfent felragyog
Lila bolygóm, ősi lét, porrá lett helyed
Turul nemzet mind ki volt, felkerekedett.
Végtelen fájdalmam üvöltöm a csendbe!
A világűr hallgat! Nem válaszol erre.
Hiába kértük hatalmas Istenünk!
Bűneink miatt büntette nemzetünk!
Fényéveket hordozok, terhem cipelem
Megváltásért esdeklek , segíts Istenem!
Oldozz fel, kegyelmezz, hű népemet segítsd
Egyedül had viseljem-e tengernyi kínt.
Velem éledt újra fel, ősi vallásunk.
Őseink szent hitére kapott hallásunk.
Követtem, mint vad nyomát vadász a hóban,
akkor még nem tudtam, az út vége hol van?
Kétezer év messze már, a cél feldereng
Imába zár két kezem, jövőm meglelem.
Rögös úton ballagok, hitem elkísér
Árpád vére bennem zúg, népem révbe ér.
Fiatal, érintetlen bolygó a Terra.
Gyönyörű! Emberi lét alig van rajta.
Kultúránk, mi a Syriuson elveszett,
a Terrán - ha Isten akarja - feléled!
„Új Földünk” szép planétánk szeretetre hív
A példa örök legyen, Istenednek higgy!
Betegség és háború „nincsen” a neved
Tudatosult emberek itt a helyetek!
Kék bolygó tengerében zöldülő gyöngyszem,
Lemúria szép sziget, otthonunk leszel!
Szeretettel ültettünk apró magokat,
vízbe delfint engedtünk, szélbe madarat!
Az atlantiszi álom kín-bölcsőhalál
Hullámsírban nyugszik az elsüllyedt világ
Üstökösként berobbant, minden elveszett
A Krisztus tudat háló megoldás lehet!
Kimenekítettük a tudásunk javát,
ím harmadik bölcsőre, Ataiszra már!
Itt újrateremtettünk mindent, ami szép,
boldogságot tükrözött felettünk az ég!
Aranykori éden élet harmónia
Csodát tévő angyaloknak hagyatéka
Mesterekben, tanítókban öltött testet
A rombolás helyett építésbe kezdtek.
Tanulva az elsüllyedt bölcsősírokból,
Táltosaink, papjaink tanításából,
kultúrákat építettünk mindenfelé.
Ne legyen a tudásunk az enyészeté!
Az elveszett város az inkák földje lett
A Nap fiai itt találtak szent helyet
Titkot őriztek generációkon át
Birodalmuk kiterjedt hosszú út nyomán.
Inka, Maya, Azték, Olmék, Tolték népek,
a semmiből, a tudásunk által éltek!
Megtanulták mindazt, mit hinni sem mertek,
de az Idő múltával semmivé lettek.
Nílus völgye, a piramisok otthona
Hieroglifákba vésődött bölcs csoda
Fáraók, főpapok bölcsessége sarjadt
Titkukat „Moth” Istene magában tartja.
Mezopotámiának dicső városaiban,
kőbe vésték a tudást, mi halhatatlan!
Hét városnak királya, dicső Gudea,
vele élte fénykorát Mez'potámia!
Ókori dinasztiák uralma véges
Szövetségek kötettek reformok végett
Sarukkín legendája újra feléled
Agade királya, népe büszkesége.
Kopet Dag hegyei által határolva,
Ölelte Dasht-e-Kavirnak sivataga.
Ragyogta az ég a Párthusok csillagát,
építették Ktésziphónt, a fővárosát.
Arszakida királya ősi nemzedék
Országát egységbe fogta hű Arszakész
Pergamenre írva megörökítették
Vallásuk egységes jogi hitrendszerét.
Párthus vérből fogant Atilla nagy király!
Erős kézzel Úrrá lett, hatalmas Hunnián!
Hadúr kardját forgatta, bölcs királyunk volt,
Egy kézben ily' hatalom azóta sem volt!
Hatalmas birodalmunk uralkodója
Rettegett ellenfél, a hunok harcosa
Honorius császár foglya volt Rómában
Hármas koporsóban nyugszik a Tiszában.
Az évszázadok teltek, mint a hónapok.
Nemzetünk néha szárnyalt, olykor elbukott!
Hét vezér vérét adta, erős kötelék!
Azóta egybetartja dicső nemzetét!