Angyali trombitaszóra
Felnyílt a sok sírgödör,
Eljött az ítéletóra,
Vétket, vétkest elsöpör.
Bűnbarlangi állapotnak
Egycsapásra vége lett,
Megváltásra várakoznak
Ájtatos gazemberek.
Ügyeskedő és ki henyélt
Mind hullatja könnyeit,
Csak ki hitt, szeretett, remélt,
Az nem lesz megtörve itt.
Rabló kegyelemért ágál,
Árulkodik bosszúból,
Az Úr fényes trónusánál
Kígyózik a hosszú sor.
Hányan éltek itt a mának,
Loptak, csaltak oly sokat,
Szolgalelkű pojácának
Kényszerítve másokat.
Volt, ki hitt a földi mennyben,
De rossz példát mutatott,
Vágyban, kéjben, vérben, szennyben
Más zsebében kutatott.
Az uzsorás vagyont szerzett
Szegény ember kárára,
Kölcsönt törleszt az, mit felvett
Kis családi házára.
Aszalódva gyilkos kórban,
Volt, ki utcára került,
Téli éjen, egy bokorban
Öröklétre szenderült.
Ősi mesterségnek adott
Hitelt diszkó, zughotel,
Vásott strici árat szabott,
S humbug műsort dobott fel.
Kihasználva beteg baját,
Orvos pénzért operált,
Hajléktalan romlott kaját
A kukában guberált.
Volt aztán sok hivatalnok,
Ki a pénzre utazott,
S mikor begyűjtötte skalpod,
Új ajtóra mutatott.
Vállalkozó dolgoztatott,
S nem fizette ki a bért,
Kapzsi sírköves faragott
Giccses kriptát vagyonért.
A bíra, ki mások felett
Igen könnyen pálcát tört,
Békezászlót lebegtetett,
Meg lenyúzott emberbőrt.
Minden rendű, rangú ember,
Hogy megéljen, vétkezett.
Útba taposta a henger,
Hogyha jámbor érkezett.
A plébános vizet papolt,
Szentelt misebort ivott,
Tömjén helyett nőt szimatolt,
A cseléddel ordított.
Nyájas szóval hitegetett,
Bűnbocsánatot ígért,
Rózsaszínű eget festett
Befizetett pénzedért.
Megváltásra vár a gazdag,
Mit sem remél a szegény,
Úgy véli, hogy minden maszlag,
Romantikus lányregény.
De az Ige igaz beszéd,
Boldog, aki elhiszi.
Ki rosszra használja eszét,
Azt az ördög elviszi.
2010. 10. 15.