Dadog a szó
elakad az érzés
az igazság arcodon csattan
nagy a kísértés,
hogy visszavágj
persze
csak pengeéles szóval,
de nem teszed,
mert az eszed
megálljt mond,
és a kezed
zsebreteszed
hogy vissza ne üssenek a gesztusok.
Jézusom,
már megint hol vagyok?
* * *
Libikóka a semmi peremén
* * *
Itt vagyok!
itt vagyok a sarokban.
Tudod, rossz voltam
és ide tettek,
és aztán valahogy itt felejtettek.
És hogy mért hüppögök?
Mert már
ötven éve itt ülök!
* * *
Csússz mellém,
jó szorosan,
hogy hozzám érj,
nem kell a szó,
csak rontanál rajta,
betakar bennünket
a vonzás hatalma.