Amikor a semmi is csak rólad szól
Írta: hipervandor Dátum: Október 16 2010 12:31:20
MM
Még mindig tőled koldulnék megváltást
de mára zsigereimből úgy vetlek vissza,
ahogyan a sivatagi olaj kutak
a föld gyomrából köpködik aranyukat,
Teljes hír
Amikor a semmi is csak rólad szól
A megbicsaklott tudattal hajszolt tegnap,
mint fa testében élősködő férget,
magányommá hizlalta tűnő mosolyod
s bár tagadom, hogy még felböffensz bennem
de egy áruló gondolat még mindig képes
lencsevégre kapni, belém szorult emléked.
Olykor még meg nem álmodott álmainkat
csavarom párnaként kába fejem alá,
s magamra húzva a múlt takaróját
ujjam könnybe zárt vásznad felé indul,
valóságomnak úgy maszatolnálak újjá,
ahogyan te egykor, engem is átrajzoltál.
Vonalaid körmeimmel húznám újra
de gallyakként daraboltad le őket,
s ha ezzel nem szakítod belém az ihletet,
bolond alázatba mártva, csonka valómból
kitekintve még most is arra várnék,
hogy hangoddal végre pofon vágd a csendet.
Még mindig tőled koldulnék megváltást
de mára zsigereimből úgy vetlek vissza,
ahogyan a sivatagi olaj kutak
a föld gyomrából köpködik aranyukat,
elátkozva s újra áldva a pillanatot,
mikor Isten bennem rombolni hagyott.
2010.07.03.
Miklós Imola