Egy kispatak
Írta: amazonasz Dátum: Október 24 2007 19:07:23

---

s szivárvány mosolyát, pajkosan
szemükbe veti.


H

---

Teljes hír

---

Mellettem, egy apró kis patak.
Csapzott tajtékkal vidáman szalad.
Átugorva pajkosan, durcás komor köveket,
Réteket, és völgyeket
Bejárva, száguld csendben dúdolászva,
bele a végtelen messzi tájba.
Vágyak ragyognak túl a horizonton,
hogy meghízott, kövér folyókon,
lágyan ringatózva
valahol,
a dübörg?, kékl? tengerbe karol.
Csak állok, és némán gyönyörködöm,
amint ez aprócska vízözön
kitartón kutat,
vállalva bátran járatlan utakat,
elhagyva kanyargós téves múltakat,
a jöv?t kémleli.
Mert az út fontos neki, mi el?tte áll.
Száz szakadék ásít rá gúnyosan,
vízhangzó mélység,
de ? csak neveti.
Bárgyú álmukat kacagva felveri,
s szivárvány mosolyát, pajkosan
szemükbe veti.
Csak állok némán,
s e gyöngyöz? révült pillanat,
lassan pengetni kezdi
Tetszhalottá dermedt, sápadt dalomat.
Már én is látom, hogy újra süt a nap,
s még félve bár,
de el?veszem,
sötét fiókba rejtett megfakult szívem,
s jöv?m, hirtelen mint csillogó drágak? hívogat.
Már nem nézek vissza,
csak futok sebesen.

Sándor Gyula