Szellem és a test.
Írta: Artakos Dátum: Október 16 2010 15:50:12
Gy
A test és szellem nem azonos.
Kettéválni vágyik mindig.
A test lehúz, a szellem emel,
a tiszta égboltra fel,
Teljes hír
A test és szellem nem azonos.
Kettéválni vágyik mindig.
A test lehúz, a szellem emel,
a tiszta égboltra fel,
ahol a felhők tornyosulnak,
üde szellő lengedezik,
és a szenny, a sár távol.
A Nap mint fáklya lángol.
A szellem keres, nyugtalan,
a kézenfekvőt nem szereti.
Ős ösztön kényszeríti
száguldani minduntalan.
Társat keres, de nem talál,
mert talán nem létezik,
a tökéletes, a jó,
a ki nem mondható,
az a fontos másik,
ki talán a Halál.
Űzi, kergeti a testet,
mint hősugár a rakétát,
nyugalmas tájak felett,
hömpölygő folyókon át.
Valamit megfogni,
amit lehetne hinni
és soha sem eldobni!
Mit felfoghat értelem,
befogad az érzelem.
amiért érdemes égni.
A szellem láng,
ott ég valahol mélyen,
egy csodás szentélyben,
talán a szívben.
Hevétől tüzes a szem,
lobban az értelem.
Betör a Végtelenbe,
lehatol a mélybe,
a tüzes magma csatornáin át.
Felszáll a mennybe
és leszáll a pokolba!
Követi útját,
vezérlő csillagát,
amely nappal felhő,
éjszaka szikrázva fénylő.
Ő a test anyagtalan tükre,
létezésünk igazi lényege.
Távol, a fák között,
lassú folyó partján,
dombocska oldalán,
csöndes, falusi ház.
Kis függönyök mögött,
tiszta, kis szobácska.
A test gyönyörét várja,
a puha, dunnás kis ágy,
amikor lobban a vágy
és izzik a láz!
Illatos, terített asztal,
csilingelő pohárral,
kínálja ami a testnek jó.
Amit ezer inger kíván,
sok százezer éve,
lesüllyedni mélyre,
ahol a Gyönyör-Óceán,
forró és csábító.
Bűbájos szirének dala,
a testet álomba ringatja.
Az égre délibábot fest,
amerre kábultan úszik a test.
Ott vár, mámor és élvezet,
elégetni lassan az életet.
A szellem és a test,
ellentétes irányba törekszik!
A szellem fel a magasba,
ahol a Nap szikrázik,
és az égre bíborfelhőt fest.
A test a földhöz tapad,
ahova minden atomja,
iszonyú erővel vonzódik!
De egyszer fáradtan leomlik
és örökre ottmarad.
De atomjai ott nyüzsögnek!
Új és újabb embert építenek,
amelyeket titkos útján küzdve,
örök törvény visz előre,
mindig megújulva és remélve,
mert örök világukat várják,
amelyet lelkük űrhajóján,
a csodák megígért napján
végül megtalálják.