Gyermeki kíséret
Írta: iytop Dátum: Október 17 2010 18:26:35
Gy.
Vasárnap gyermekemmel kint voltam a parkban,
Az áldott hangtalanul vadgesztenyét szedett,
Míg Én egy padon ülve az Eget kémleltem,
Mellettem egy diófát észrevettem.
Teljes hír
A levelek az Ősszel leesnek,
S mintha messzi kertből jöttek volna,
Esésük himbálózó, mozgásuk egy tagadás...
A földre kerülni nem akarnak.
A csillagok mellől eshettek egyedül,
S a földön a szél Őket kábítja,
Kavarja, vallatja s nem érti...
Mégis Őket ide mily csoda akarja.
Úgy dél tájt... Vasárnap gyermekemmel kint voltam a parkban,
Az áldott hangtalanul vadgesztenyét szedett,
Míg Én egy padon ülve az Eget kémleltem,
Mellettem egy diófát észrevettem.
Gyümölcse kilógott a zöldes, barnás héjból,
S készen, készen állott, hogy a földre essen.
Gyorsabb volt gondolatomnál,
Kivetkőzött héjából,
Becsukott szemmel, koppanással a ... földön leltem.
Nem törte össze magát a dió,
Matildom ! Hívom lányomat hozzám:
Figyeld csak, hogy mi esett ide...
Kis kezébe fogta s egy kővel egy nagy ütést mért rá.
A dió ketté tört... belsejét megette,
S a héját a szemetes kosárba koppanással tette.