Enyém ez a nap...
Írta: Meave Dátum: Október 25 2007 06:29:59
Látod, már nem sírok érted soha,
Látod, nem visz lábam a téves útra.
H
Teljes hír
Enyém ez a nap, enyém ez az élet.
Forog a világ, szédülök és félek.
Szárnyalok, oly sok mindent érzek,
Elönt a tettvágy, mindent én is kérek!
Kérem a napot, mit adhat az ég,
Kérem a szelet, hogy süvítsen még.
Folyjék a folyó, ne borítsa jég,
Enyém a világ, olyan, mint rég.
A virág nekem nyílik édes illatával,
A világ nekem mozog minden hibájával.
Az élet nekem él, hogy én is éljek.
A könnyem érted csordul, megint kérlek.
Elmúlt az az id?, mikor itt voltál velem,
Elt?nt az az ember kit úgy megszerettem.
Elhalt a remény, mit érted éltettem,
Kihunyt a szívem, mit érted tüzeltem.
De újra én leszek, megint ki felkel,
Én leszek az, ki kitárt szívvel ölel,
Én leszek az, ki nevetésre lel,
Én leszek ki él, szeret, tele reménnyel.
Most fúj a szél, orkán-tenger tör,
Most jégbe zár a víz, elnyel, fel?röl,
Éget a nap, melege talán mást megöl,
De én bírom, a világ meg nem öl.
Látod, már nem sírok érted soha,
Látod, nem visz lábam a téves útra.
Látod, lehet, hogy én vagyok a furcsa,
De boldog, mert a világ az örök társa.