Ülök a szobában
Írta: Stranger Dátum: Október 25 2007 06:30:45
Kisírt szemekkel ülök a szobában,
Ülök némán és gondolkozom:
H
Teljes hír
Kisírt szemekkel ülök a szobában,
Ülök némán és gondolkozom:
Miért teszi ezt velem az élet sodrása?
De nem, nem velem...
Így gondolkozom kisírt szemekkel a szobában.
Gondolataimban elmerülve,
Nézem a sorokat és nem értem:
Nem értem, hogy miért nem velem?
Miért én, miért én teszem?
Tönkre, tönkre az életem...
Apróra törve, meggyötörve,
Ülök a szobában, lelkemben összetörve.
Összetört szívemmel, kisírt szemekkel,
Támasztom a fejem a kezemmel,
Gondolataim törlöm a szívemmel.
Elmosódott szemfesték folyik az arcomon,
De én csak ülök a szobában és haldoklom:
Némán; magamban ordítva, hogy elég.
De ez mit sem ér, hisz ez a vég,
Többé már nem ülök, nem gondolkozom.