Gazdátlan hegedű /zenész nagybátyám emlékére /
Írta: csontosmarta Dátum: Október 20 2010 07:53:26
N
Csak egy gazdátlan hegedű
vádol, s mint elhagyott szerető
csendes kínjába zárja neved.
Teljes hír
Homokba írtam a kérdést.
A szél nehéz illatán
táncot jár a mozdulat,
s míg dalom súlyát cipelem,
sorokba rendezem válaszodat.
Alakod szökött körvonala
most a fák lombjára feszül,
csak a vödörbe rejtett
sötétség kutat szememben,
s arcod a kút kávájára ül.
Itt hagytál magamra végleg.
Csukott ajkad dermedt vonalán
libben a gyász függönye,
sugarad feltépett utakra tévedt,
elnyelte a mélység közönye.
Viharba roppant hegedűdön
magasba lobban az ének,
a csend foglalatán lazul a fény.
Eltékozolt perceid vonulásán
semmibe rétegződik a remény.
Hallgatag húrok őrzik
hideg testedre fagyott árnyad,
csak Kháron ladikján érvényes jegyed.
Pontba sűrűsödik az idő,
s néma vonód karmesteri pálcája
a megsebzett égen futásnak ered.
Csak egy gazdátlan hegedű
vádol, s mint elhagyott szerető
csendes kínjába zárja neved.