A FÁK HALÁLÁRA
Írta: NDI Dátum: Október 20 2010 10:10:00
N
Hogyha felépül egy ház utcánkban,
tucatnyi sóhajt végsőt üzenve.
Keserűn nézem, ámbár hiába:
csak az árnyéka száll a szívemre.
Teljes hír
A FÁK HALÁLÁRA
– Baróti Gézának, az idősebb harcostársnak –
Szemem láttára halnak meg a fák.
Mindegyik napon eggyel kevesebb.
Sóhajtva rezzen még a lombos ág,
de én csak állok: tenni nem lehet.
Hogyha felépül egy ház utcánkban,
tucatnyi sóhajt végsőt üzenve.
Keserűn nézem, ámbár hiába:
csak az árnyéka száll a szívemre.
Tenni kellene. De kár tűnődni.
Erőnk oly kevés, s az is egyre fogy.
Így nem marad más, mint a szélre bízni,
hogy mi sírunk, ha egy a földre rogy.
És ha majd végül nem lesz fa a földön,
és egy történész az okát keresi:
mondja e vers is: tenni gyenge volt,
kinek erősnek kellett volna lenni.
(Budapest-Sasad, 1980. november 14.)