Sötétr?l a fényre, az átok megtörve
Írta: csak-fater Dátum: Október 25 2007 06:30:54
Jaj csak el ne szúrjam csak el ne rontsam!
Hisz eleddig súlyos átok ült rajtam.
H
Teljes hír
Szívem halk sikolya sírt a szélben,
Összetört lelkem kezemben vittem,
Sötét, nyirkos sikátorokban bolyongtam,
Közben lelkem darabjait szorítottam.
Mígnem egy szelíd kéz elvette t?lem,
Gyógyította el?bb a lelkem, majd a szívem.
Személyében eljött végre az imádság,
A lélekgyöngyökb?l f?zött szép felszabadultság!
Rózsás ünnep minden veleért percem,
Gyászos életemb?l virágos ébredésem.
S lett világosság szívem sötét barlangjában,
Csillogó fényár, gyógyult lelkem minden zugában.
Jaj csak el ne szúrjam csak el ne rontsam!
Hisz eleddig súlyos átok ült rajtam.
Ez a drága, aranybet?s ünnep meddig tarthat?
Nálam, velem, bennem e lány örök lakó maradhat.