Reggelig
Írta: Maryam Dátum: Október 22 2010 06:11:04
MM
Karon fogott szavaidba tévedek
Lazul a sötét, fakul délibáb szemem
Párnámon hagyott illatodba süppedek
Mosolyodra óvón ásítom a reggelt.
Teljes hír
Néha felsejlesz még
Rám sikít a valóság
A csended nesztelenre kél
Csak az éjjel múlna már!
Oly vánszorgó a perc
Társtalan magány sajog
Azt hittem örökké leszel
Szakadni képtelen vagyok.
Hozzád nőttem láthatatlan hússal
Vérző csontjaim szilánkig hasadnak
Ágáló tekinteted tömlöc-kútja
Emlékedbe csobbanón marasztal.
Karon fogott szavaidba tévedek
Lazul a sötét, fakul délibáb szemem
Párnámon hagyott illatodba süppedek
Mosolyodra óvón ásítom a reggelt.