Megillet a szerelem
Írta: kolofon Dátum: Október 22 2010 13:58:22
Gy
Ahogyan gyűjtök és gazdagodok – egyszeriben
szétszóródik a gyöngy, alig kell képzelni, hogy
mind a rám zúduló göröngy. Kinek, ó kinek a
harcát harcolom, láttasd velem úgy,
arcod az arcomon.
Teljes hír
Ma kerülgettek a fekete madarak,
de hunyorodban kezdtem kifényülni,
és tenyerembe gyűjtött véred mutattam,
hogy ne bántsák a kihantolt magányunk
rigódallal csúfolók.
Mennyi kopóréteggel van egy mai ábránd?
- ilyen butákat kérdeztem egyszeriben,
csöndben, ahogyan egymást kérdezik
sírkövek. És még senki nem próbált meg
csinálni időt.
Halánték-háncsolás. Mindenemnek a
kétharmada tudat - mégis szilánkokká hullajt a
sziklagörgető akarás - hogy´ férjünk a csöndbe,
hogy ne rajtunk akadjon meg a változás,
mégis érintetlen maradjon
másnak a lehet - a varázs: ő is szárnyaláshoz
született, és őt is ízekre tépi a rothadás
… közben megilleti: a szerelem. - Milyen világ
ez? Tengerfenéktől az ég mélyéig kékellő
köd hittetés.
Padlásterek galambjaihoz járnak csalók és
megcsaltak. Szelemenbe vert szögeken kötél.
És tenger-por titkokon: ifjúi kaland.
Torzíthatnak -e még heges hályogok
révült látomásomon?
Ahogyan gyűjtök és gazdagodok – egyszeriben
szétszóródik a gyöngy, alig kell képzelni, hogy
mind a rám zúduló göröngy. Kinek, ó kinek a
harcát harcolom, láttasd velem úgy,
arcod az arcomon.