sorok egy ismerős idegenhez
Írta: narnia Dátum: Október 23 2010 23:07:32
Gy.
Én csak én vagyok
de ha súgod: Maradj kérlek!
szótfogadok.
Teljes hír
Megzabolázott betűkbe szedlek
... sajdulj elő hát!
De látni szeretném most szemed
mikor megleled soraimban
bálványozott istenmagad
Látni: felcsillan-e mélyről a fény?
Dallammá ringatott félelmeim
s álmaim idején
könyvlapokra tapasztottalak
eltartva a plasztikus közeltől
hogy érezzem : te hiányzol
Te, és nem a szó, s főleg nem a kéz
Beléd kellett vakuljak
hogy lássam : vágylak-e vagy szeretlek én
Döntést hoztam hát
Szótlanná fakítottam lényegem
s útra engedtem közelemből lelkedet
Mit engedtem!? Űztelek
Csalfán, s dacosan játszottam verseket
Most mégis megállok
s közelhajolva kérdezem:
Miért maradsz így is ily közel?
Hisz nem látsz, s nem hallasz belém
... csak talán érzel
Mondd hát ki(m) vagy, s én ki(d) legyek?
Nem! Mégse szólj!
Az úgysem leszek - nem lehetek.
Én csak én vagyok
de ha súgod: Maradj kérlek!
szótfogadok.