Piszkeéréskor
Írta: Radmila Dátum: Október 24 2010 01:57:28
N
Piszkeéréskor ültél mellém,
nem ragyogott szebben a Nap,
nem száguldtak csillagok az égen,
az emberek körülöttünk egykedvűen ültek,
Teljes hír
Piszkeéréskor ültél mellém,
nem ragyogott szebben a Nap,
nem száguldtak csillagok az égen,
az emberek körülöttünk egykedvűen ültek,
ablakon kinéztek, halkan beszélgettek,
csak mi ketten lettünk szebbek.
Tudtam: hozod a piszkét.
Tudtad: várom a piszkét.
Az anyád elvette tőled,
az anyámnak a kezébe tetette.
„ Megmondom az enyémnek,
mond meg a tiédnek:
ők ketten testvérek.”
Piszke nélkül találkoztunk, átölelt…
„szeretőm az én karjaim közt elalélt”
jutott az eszembe…
Nem lehet.
Tudom.
Sírtunk mindketten.