Kérem vissza a hitem!
Írta: thea Dátum: Október 24 2010 17:20:54
MM
Ablakomon ki tekint be most?
Falevél, felhők, kóbor macskák
A párkányra a szél idehord
Halott reményt és bogárcsordát.
Teljes hír
Zsúfolt a szobám, vendégeim:
Piszok, Homály és Rendetlenség.
Doh takarja be regényeim
Régen felütött, ernyedt testét.
Lámpaburára rajzolt a por
Vihart, vakot, ősi jeleket,
Padlóm felmosás helyett kapott
Égig nyúló ruhahegyeket.
Ablakomon ki tekint be most?
Falevél, felhők, kóbor macskák
A párkányra a szél idehord
Halott reményt és bogárcsordát.
De ekkor feltámad lelkem
A közöny ellen, mi fogva tart;
Tort ül kedvemen az ősz, szemem
Pásztázza a korhadó avart.
Mióta várom már az erőt,
Hogy idegek rozsdás kötegén
Átfut dühös szenvedély, legyőz,
Mégis azt mondom: ez vagyok én?
Mióta várom annyi kétség,
Félelem és komor nap után:
Talán eloszlik a sötétség
Emléked kopott árnya nyomán?
Kérem vissza az összes hitem!
-sikolt fel bennem egy amazon,-
Tűzből és vérből gyúrtak engem,
Erős voltam; most is az vagyok.
Kérek hát vissza mindent, amit
Tolvaj módon tőlem elloptál!
Tervet, jövőt, kedvet; valamit,
Hogy újra nevethessen a szám.
Nem voltam asszonyi. Azt mondtad,
Kegyetlen harcos munkál bennem.
Hát ha kell, megcsallak százszor, csak
Egyszer lásd: elhamvadt szerelmem.
Súlyos csend vonja falát körém,
Érzem, nagy dolgok történnek most.
Véred árán lélegzem ismét,
Pedig tudom: rabszolgád vagyok.