Életutam
Írta: Artakos Dátum: Október 24 2010 19:10:11
MM
Hogy hol a csúcs?
Nem tudom! Nem látni!
De nem szabad megállni!
Nem szabad pihenni!
Csak menni!
Teljes hír
A kő kemény,
az érc hideg!
A bérc magas!
Gyenge lábamon én,
e kietlen tájon megyek!
Lábam felhőkön áll,
ködös a táj!
Nem látok! Mint a vakok!
Hangom semmibe száll!
Egyedül vagyok!
Hogy hol a csúcs?
Nem tudom! Nem látni!
De nem szabad megállni!
Nem szabad pihenni!
Csak menni!
Ez út, maga az élet,
és az életnek menni kell!
A percnek peregni kell,
és én soha sem félek!
Mert lábam alatt,
híg felhők ezüstje,
szilárdan tartja talpamat!
Körös körül az űr!
Van egy reménysugár,
amibe kapaszkodok.
Az küldi, aki vár!
Ez éltet és erősít,
biztat és bátorít!
Oszlatja a ködöt,
olvasztja a jeget,
és vezet!
A felhők fölött,
a bérceken át!
Aki küldi: lát!
Ismeri a sorsom,
a gondolatom!
Minden sejtésemet!
Nem hiteget!
A rosszat elveti,
csak a jót engedi!
Jelölt úton vezet!
Nem lépek le soha!
Sugaram után megyek,
az vezessen tova!
Nem szabad megállni!
Nem szabad pihenni!
Csak menni!