Gyász
Írta: marina Dátum: Október 27 2010 19:35:56
N
Fárad a szív, a kéz, a láb
mely hozzávezet minden reggelen.
Lassan kiér a temetőbe
révetegen néz elmúlt időkre
Teljes hír
Állt az utcán
tétován, némán
kabátját fázósan összehúzva,
fején kopott sapka
lábán nyűtt csizma.
Reggel volt,
a Nap már világított, meleget nem adott.
Fázott, de tudta valaki nagyon várja.
Két hete még fogta kezét,
de érezte,nincs remény.
Könny már nem pergett szeméből
-elsírta régen-
csak azt kérte Istenétől
-még egy kis időre maradjon velem-!
Nem adatott meg, pedig röpke percet kért,
-elment mindörökre-
Vitte lelkéből az elmúlt hatvan év
örömét, bánatát
mit együtt éltek át.
Fárad a szív, a kéz, a láb
mely hozzávezet minden reggelen.
Lassan kiér a temetőbe
révetegen néz elmúlt időkre
szemében képek
melyek, hol gyászosak, hol szépek
már nem vágyik másra
csak mellé feküdni
örök nyugalomra.