Tükörkép
Írta: Janek Dátum: Október 28 2010 08:14:11
Gy
Ötven felé nyikorog az elme,
fejre kerülhet ezüst korona,
morcosan nézel magaddal szembe,
lelked tükre látja élt korodat.
Teljes hír
Ötven felé nyikorog az elme,
fejre kerülhet ezüst korona,
morcosan nézel magaddal szembe,
lelked tükre látja élt korodat.
Mosoda a világ, szennyesével
fehéren, porban nyújt hangulatot,
nyugtatott éned tompa beszéde,
eséllyel okoz hamis tudatot.
Dulakodsz vele, lazítana már,
valahányszor betelik a pohár,
csak tovább csökönyöl, nem reagál,
paraván mögül les a csapodár.
Pakolná köddel aktív féltekét,
tévedésben szimulál nevetve,
felejtve lassú válasz szégyenét,
elmés kifogásra lel helyette.
(Egyszer...)
meglepő varázslat szült ihletet,
tiszteletbe vált a rút sérelem,
értelmet kap az ész tekintete,
Istenem fogja mind a két kezem.
Térdemen nyugszik a hű alázat,
sarkára állhat a közeledés,
verselésben csengve nincs gyalázat,
dalára rímel a földkerekség.
Ötven felé olajoz az elme,
fejre kerülhet babér korona,
boldogan nézel magaddal szembe,
lelked tükrözi ifjú korodat.