Itt felejtett neved
Írta: hipervandor Dátum: Október 28 2010 17:10:53
N
Félek, egyszer majd mégis szégyenlem
s talán majd tagadom vehemensen,
hogy szívemen még mindig viselem,
ottfelejtett kabátként, nevedet.
Teljes hír
Itt felejtett neved
Sorsod, gyászom. Recseg talpam alatt,
s belém fúrni magát úgy akarja,
ahogy egyszer, hangod minden cseppjét,
bolondként fogadtam el mérgemmé.
Lásd, újra hagyom, hogy közhely tépje
ajkaimat s felfestve az égre
egykor bennem rekedt tükörképed,
neki s magamnak dörmögöm: régen
csókoddal vésted belém illatod
és fésûmben is ott hagytad nyomod.
Bár, mint hajszálakba zárt emléked,
most szemetesbe dobnálak téged
de halhatatlan vággyal harcolok,
hogy megvonjam magamtól a jogod,
vissza erõszakkal sem tarthatom,
folyton hozzád szökõ gondolatom.
Félek, egyszer majd mégis szégyenlem
s talán majd tagadom vehemensen,
hogy szívemen még mindig viselem,
ottfelejtett kabátként, nevedet.
2010.10.27.
Miklós Imola