C.V.
Írta: hipervandor Dátum: Október 31 2010 17:57:41
N
és mikor elõször éreztem hogy többet akarok
akkor vetkeztem le örökre neki
miatta eldobtam régi önmagam
naivan hittem csak õ lehet az egyetlen
mégis õ a legjobban szenvedni tanított
Teljes hír
C.V.
megfeneklettem
életeim között lebegek
hallom ahogy visszacseng fülembe
gyermeki játszóterem zsivaja
és látomásként csillan belém
rajongott éjjeli lámpám emléke
még visszatart az álom
azonban szökkenõ valóságba tévedve
rángat magával egy új kezdetbe
még szájamon érzem az elsõ csókot
ahogy új napot követelve
ringatott át a tinédzser létbe
és ujjongó lelkem bõsz hullámait
ezerszer meglovagolva
tétovázás nélkül fejest ugrottam
a számomra ismeretlenbe
nõttem és nõtt bennem a kíváncsiság
újabb és újabb csókokat kívántam
és mikor elõször éreztem hogy többet akarok
akkor vetkeztem le örökre neki
miatta eldobtam régi önmagam
naivan hittem csak õ lehet az egyetlen
mégis õ a legjobban szenvedni tanított
ma már keresztbehajtott életem
megsárgult lapjain feszülnek szavaim
keserû megcsalt múzsát kaptam
kétszínû álnok szenvedélyt
mi a mélybe ránt és sírni tanít
majd fülembe zeng örömódát
és a tükörbõl egy fiatal nõ
ki egyszer már elvesztette
és újra megtalálta magát
így nézek vissza
készen arra
hogy most te is elveszíts
és talán egyszer
megtalálj
2010.01.07.
Miklós Imola