Sodrásban
Írta: lenabelicosa Dátum: November 01 2010 13:01:31
N
Léptem régmúltam köveit tapossa,
csillagpalástba csavar a feledés.
Világosság gyúl álmaim mezsgyéjén,
fénye új vágyak, célok felé mutat.
Teljes hír
Sodrásban
(2010-11-01)
Szürke félhomály borul világomra
Bőrömön érzem nyirkos leheletét.
Vívódik bennem sok éves ellentét,
magában búsul lelkemnek magánya.
Sokfelé fordul figyelmem iránya,
ám nem értik szavaim üzenetét.
Nem figyel rám senki és nincs ki megért,
egyedül vagyok ismét – elakadva.
Az idő sikító vonata megállt,
a csend sűrű lepelként hullott le rám.
Sok kérdésem száll az Univerzumba.
Utamon felbukkant a céltalanság,
türelmem csikorgó fogakkal kiállt.
Mikor nyílik büntetésem kapuja?
-----------------
Idegen erők vezérlik testemet,
mint megszállott, kábultan teszek-veszek.
Fájó szívembe temetem bánatom.
Bár keserűség emészti lelkemet,
gyéren pislákol még bennem a szeretet.
Vágytalanul megyek életutamon.
Léptem régmúltam köveit tapossa,
csillagpalástba csavar a feledés.
Világosság gyúl álmaim mezsgyéjén,
fénye új vágyak, célok felé mutat.
Álomhajómon feszül a vitorla,
szabad vagyok, mint egy bátor tengerész.
Harmóniára hív a szív és az ész,
öröm és hála kíséri utamat.