Vártalak
Írta: ivanyi monika Dátum: November 01 2010 21:00:57
N
S most mikor megérkeztél
ujjaiddal álmot varázsoltál.
Álmot, mely szebb lehet,
mit a tegnapi.
Teljes hír
Ősszel érkeztél, mikor
már minden levél lehullt,
s bíbor napok vérezték
földemet.
A sápadt holdak vad
táncot jártak, s ezer
rózsaszín csillag vett
föl gyászmezet.
Amikor érkeztél jelen
volt minden égitest.
Pirongva álltak,
szégyellve bűnüket,
hogy durva játékukkal
elégették lelkemet.
Sokáig nem hittem a
könnyűléptű szellőkben
s az ég madaraiban,
melyek szárnyaikkal
életre keltenek.
Sajnáltam a vén
Időt, sajnáltam az
éveket, mik szemem előtt
komolytalan gyorsasággal
peregtek.
S most mikor megérkeztél
ujjaiddal álmot varázsoltál.
Álmot, mely szebb lehet,
mit a tegnapi.
Egy olyan varázs ez,
mely kínokkal teli,
de próbáit meg kell
küzdeni.
Lehet, hogy őszirózsás
liget majd a mienk, vagy
vén kaktusztüskék sebzik
halálra fásult
szívünket, de csak az a
pillanat lesz rossz,
melyet feketére fest
a gyűlölet.
A többi hófehér lesz, én
tudom, s ezüstcsillámmal
teli, mit szeretetünk gerjeszt
s tüzénél néhány
halandó, majd keblét
melengeti. Ha megérted
azt, hogy nem vagyok más
csak egy kislány
ki sziklán ülve siratja
minden elveszített álmát,
s ha szíved már fölvette
szíved ritmusát
teremts csöndet, igaz
néma csöndet, mely képes
lesz elkergetni az egyetlen
s örök ellenséget:
A vég nélküli magányos
perceket.