Távérzékelésben
Írta: kolofon Dátum: November 03 2010 21:33:28
N
A sötét kékségbe hajamon
gitározok, nem zenét, csak a
távérzékeléshez kell, ahogyan a
húr reng. Zavar a csend. Kék
és ferde.
Teljes hír
Nem biztos, hogy újrakezdeném
kibeszélni képzelődéseim.
Neked se mutatnám ki (drágám)
mivé torzítottak a kor tükrei,
megállt sokat velem az út.
Blöffölni én is tudtam,
de valami integrációban
gondolkodtam már apám halála
után, amióta nótájával
a földbe eresztettük.
Két életet adott nekem.
14 évesen újraélesztett, mert
belefulladtam a nagyképűségbe,
hogy tudok úszni. Jaj apa,
hogy ég a szám.
Azt a játékot szeretem, ahol a
lépésem visszavonható és
távérzékelés közben beleharapok
a sütibe. És a gyerekidőből
kivihogok hintalovon, anya
süssél palacsintát.
Tulajdonképpen azt nem értem,
mennyi időm van nekem
vers-hangulatban estéket félreülni
az élet-játéktól.
Jaj anya, rám férgesedik a játék.
Amikor áll minden út, bambán
megyek fölfelé, és a padláson
ráülök a letört fejű hintalóra.
A padláson készülök, hogy nekem
is lesz öregkorom (vagy nem is
tudom).
Jaj anya, rám férgesednek az esték.
A sötét kékségbe hajamon
gitározok, nem zenét, csak a
távérzékeléshez kell, ahogyan a
húr reng. Zavar a csend. Kék
és ferde.