FOGYÓBAN A HOLD...
Írta: szoszircsi Dátum: November 05 2010 07:28:21
Gy
Szememben még eső csikorog
amint sallanggá szakítod életem,
darabokra őszülök ebben a hidegben
s heggyé nő a csend köröttem…
Teljes hír
Éjek mélyéről felkapaszkodom,
s ahogy csontszínű tekintetembe
fészket üt a Hold
nem vágyom semerre…
mert nincs már időm
árkokat temetni
lefedni
eldobni
feledni
s várni
hogy kikelj belőle,
mint a drága kenyér
mely szánk közös ízét adta
Inkább
-nélküled- koldusként
bújok melléd
öreg fák odvas kérgébe,
hogy láthassam
végtelen mosoly-ráncaidban
nyugalom honol,
sálat kötök a Napnak
ne fázza hidegem,
ma tőlem minden olyan idegen
…és messze!
Homályos reggeleken
az út sem nyílik előttem
elfáradtam!
hogy tartsalak?
hogy örök-erőként
alád roskadjak…
már hidegek a falak
és hiába keresem
melegségünk termét!
Szememben még eső csikorog
amint sallanggá szakítod életem,
darabokra őszülök ebben a hidegben
s heggyé nő a csend köröttem…
dajkát keresek szürke egemnek
hogy megnyíljon az út a jelennek,
- ó, hogy lopnék tőled még
- elárvult perceket…
de hó van most
hó van idebenn,
fáradt törött szárnnyal
verdes csak a lelkem…
Égbe föl
Földeken át…
Egyetlenem!