Nagynénim emlékére
Írta: Kiro Dátum: November 06 2010 14:13:54

---

N

Elmentél, s itt hagytál magunkra minket,
El sem búcsúztál, csak itt hagytál mindent.
S most csend öleli az őszi, komor, csupasz tájat,
Szívem szomorú, s hosszú ideje vágyódik utánad.

---

Teljes hír

---

Elmentél, s itt hagytál magunkra minket,
El sem búcsúztál, csak itt hagytál mindent.
S most csend öleli az őszi, komor, csupasz tájat,
Szívem szomorú, s hosszú ideje vágyódik utánad.
Ősz hajszálad, a hideg kis párnán meg meg csillan,
Szemem előtt öreg, de mégis vidám arcod felvillan.
Kicsiny házad a magánytól összeroskadt,
Régi kis kertedben, minden rózsa elhervadt.
A tornácon csendben, s üresen ül, a lóca egyedül,
Már a kis cinege hangja is másképp csendül.
Didereg, s vacog minden régi poros bútor,
Hiszen már nem lobog tűz,régi kis kályhádból.
S a régi kopott képek némán néznek a polcról,
Titkos, s ismeretlen pillanatokat mutatnak a múltból.
De te nem ülsz már előttem ráncos, mosolygó arccal,
S nem adsz már tanácsot, hogy szálljak szembe a kudarccal.
Nem biztatsz, hogy soha ne adjam fel,
S nem vigasztal már, mikor a magány, s a bánat fog el.
Csak elmentél, s itt hagytál minket,
El sem búcsúztál, csak itt hagytál mindent!