Éj sötét éjeken (Részlet a, Vérben ébredő vágy trilógiámból)
Írta: Kiro Dátum: November 07 2010 13:27:59
N
Ne légy rabja az unalmas világnak,
Légy tagja halál alkonyának.
Ébredj velünk, mikor a Hold fénylik,
S közöttünk ezernyi árny, matatva kúszik.
Teljes hír
Lelked tudom nyugtalan,
Vágyaid is hontalan.
Szíved hallgat, csendben vár,
Mikor jön érte a várva várt halál.
Homályban lépkedsz untalan,
Tekinteted a Hold előtt csendesen elsuhan.
Tested hideglázban ébred,
Mikor halandó vérének ízét megérzed.
Szemeid ekkor vérvörösen izzik,
Angyalként lebegsz az utolsó cseppig.
Suttogó szavaid fülekbe másznak,
Élőholtakat vidáman halásznak.
S te ki még az álomvilágban élsz,
Jöjj közénk, ha mégsem félsz.
Ne légy rabja az unalmas világnak,
Légy tagja halál alkonyának.
Ébredj velünk, mikor a Hold fénylik,
S közöttünk ezernyi árny, matatva kúszik.
Hallgasd a szíved tiszta szavát,
S állítsd le ekkor mondatát.
Vágd el a kóros fonalat,
Légy te egy új, s hófehér alkonyat.
Ne tétovázz, ne álmodozz!
Tedd meg mire múltad kárhozott.
Ne légy mohó rabja a fénynek,
Légy vendége a gyönyörű éjnek.
Tedd magadévá választott kedvesed,
Alkoss vele új végzetet.
Ajkadon legyen vérvörös bűn,
Mi az életedhez köt oly hűn.
Légy jéghideg alkonyat,
S őrizd meg, halandó múltadat.
Mert többé napfény nem kísér,
Tested az éjsötétjében nyugovásra tér.