Az idő foglya
Írta: hidalgo Dátum: November 08 2010 16:45:41
MM
Az időnek, e hálátlan nagyúrnak,
kérges ujjai közt, fehér hajszálaim,
mint hegedűhúr búgnak.
Teljes hír
Kétrét hajlok az idő súlya alatt,
bár korom még nincsen ott,
szívem roppant súlya, húzza a vállamat.
Az időnek, e hálátlan nagyúrnak,
kérges ujjai közt, fehér hajszálaim,
mint hegedűhúr búgnak.
Gyönge még hangszere, sok húrja még nincsen,
de gyötör, kínoz hogy fejemre még hintsen.
Erőm most elhagyott, véle dacolni,
s mivel az idő örök, értelme sem lenne,
ellene harcolni.
Hát várok. Keres talán majd mást,
s talál valakiben hitetlen Tamást,
ki kapar, ellenkezik, sorsával harcolva,
arca, homlokára, barázdát karcolva.
Várok. Mást ma nem tehetek,
hiába akarok, hiába szeretek.
Bámulom a kertkaput, bezárták.
A sok szépet előlem rácsokká formázták.
Könnyeimtől rozsda, e falat sohse fogja,
így lesz hát szerelemem, az időnek foglya.
Méla rab sorsába törődve,
saját láncain, holtáig vergődve.