"Fagyott szépség"
Írta: Tsering Drolma Dátum: November 09 2010 10:49:39
N
A nap is elhagyott, vár az éji menedék
s a lábam és szívem egyszerre mozog
télnek ura ma legyőztelek én….
Teljes hír
Csukott szemmel állok
Semmi körvonala közelít
Tágul az írisz, s gondolatom haza visz
Fagyott szépség télnek ajándéka
keringőznék veled
az otthon menedéke, mégis jobb felelet
Csipkét ragaszt a szél az arcomra
még érzem az érzetet
Suhan a halál szele, kóstolgat
s rémiszt a végzetem
Derékig beszakadva állok
támad a hóvihar, lassan jégcsappá válok
talán a tavasz kiolvaszt…
Húzódzkodj, mondom magamnak
Nem lehet, hogy ma jött el a végzeted
Ránduljon az az izom,
S keltsd fel a szívedet
Tépd ki a lábad, szabadulj a „posványtól”
Akard a menedéket, a rumos teádat
S csukott szemmel lásd a jövőt
különben nem visz a lábad
Utad oszd fel ezer apró képre
S ha egyet megtalálsz
Örülj a siker élménynek
s kívánd a többi élet tapétát
mikor tudatom őrjöng, és egyben megnyugtat
locsog az adrenalin szintem,
„- jól van komám, ezt megúsztad”
s kezd engedni a testem
A baj csupán annyi, hogy tréfás kedvében a természet
Szél uralja a tájat, még pofára esni sem lehet
Orrom és lábam már nem érzem, és az alkony borul rám
már csak kétszáz méter a menedék
valaha elérem… vagy ma itt végzem
...
hátizsákom ólom, a víz is hártyás már
az ét csoki a zsebemből kandikál
kellene az energia, de az undor rám talál
A nap is elhagyott, vár az éji menedék
s a lábam és szívem egyszerre mozog
télnek ura ma legyőztelek én….