Család után sóvárogva
Írta: solya77 Dátum: November 09 2010 12:20:13

---

N
S a szívembe belehasít a család hiánya.
Azt hittem meg tudom tenni,
Mindent és mindenkit elfeledni,
De nem megy, nem bírom elviselni,
Hogy e család nem szeret együtt lenni.

---

Teljes hír

---

Furcsa egy élet,
Az amit most élek.
Idegen földön, idegen emberek,
Gyermekévé kell, hogy legyek.
Két hétbe telt anyának hívni őt,
Ezt a picike és furcsa nőt.
Azt hittem nekem a nehezebb ezt elfogadni,
De akkor még nem tudtam, hogy eszük ágában sincs sincs befogadni.
Nem akarnak gyermekükként, ignorálnak,
S a szívembe belehasít a család hiánya.
Azt hittem meg tudom tenni,
Mindent és mindenkit elfeledni,
De nem megy, nem bírom elviselni,
Hogy e család nem szeret együtt lenni.
Sokszor naivan azt reméltem,
Családom lesznek s menedékem,
De mindannyiszor szívem ütött a való világ,
Itt számomra semmi sincs csak fájdalom és hiány.
A legfájdalmasabb talán,
Az elején reményt adó hazugság:
Szemembe nézett és azt mondta a lánya leszek,
Majd megjártam a poklot, míg rájöttem nem így megy ez.

És mégis, megint reménykedek,
Mert a reményt elnyomni nem szabad, nem is lehet,
És remélek, remélek tiszta szívből,
Naivan és könyörgőn,
Mert még mindig sóvárgok az otthon melegére,
A gondoskodó, lágy anyai ölelésre.