Álmodó nyugalom
Írta: Kiro Dátum: November 11 2010 12:08:26
MM

Az éj susogó sötétjében, a szürke ködfátylak között,
Halványulni látszik a fénylő Hold a felhők mögött.

Teljes hír

Az éj susogó sötétjében, a szürke ködfátylak között,
Halványulni látszik a fénylő Hold a felhők mögött.
Lassan elmélkedve, némán haladok tovább egy úton,
S a halovány lámpa fényben halk sóhajom kifújom.
Majd arcomon gyengéden végig fut egy vízcsepp,
S a szomorú égből hullik most ezernyi könnycsepp.

Haladva unalmas kietlen utamon, kis házamhoz érek.
S az égből csillagként hulló vizek megpihenni térnek.
Kopott ajtóm, vidám nyikorgása jelzi hogy megjöttem,
S a régi poros, szótlan bútorok vártak csak megtörten.
Öreg kandallómhoz lépve halovány tűzet gyújtottam,
S a kis hintaszékemben megfáradt lábam kinyújtottam.

Hirtelen mégis valami megtörte ezt a néma csöndet,
Fekete felhő áztatta ismét könnyeivel a nedves földet.
Csendesen, kacérkodó dallama ezernyi mesét rejtett.
S én lehunyt szemekkel néztem mit képzeletem festett.
Az égő fa erős ropogása oly könnyedén közbe vágott.
S kicsiny lelkem ezek után új, szebb álmokra sóvárgott.

Aztán valahonnan a távolból felszólal egy bús zongora,
Fájdalmasan, keserűn szól minden fojtott dallamának sora.
Szívem legmélyén minden kis árva tündér zokogva dúdolja,
S az eszem oly vén, s csúf koboldja mindet nevetve kicsúfolja.
Talán feléd sodorna, a kietlen végtelen felé, túl a felhőkön át,
S most ismét felébredek, mert hajnal váltotta meg az éjszakát.