Utópia
Írta: iytop Dátum: November 11 2010 19:33:11
N
A rózsaszín nem áll bosszút rajtam,
Hát persze..., mert fekete a vonalam,
A rózsaszín egyszerű s már nem álmodok...
Mert tökéletes nem vagyok.
Teljes hír
Az életben semmi sem rózsaszín,
Vannak feketével szegett figyelések.
Hazaértem,
Az ágyunk alatt rózsaszínű alsóneműt találtam.
Ó, ez nem az enyém !
Hamar szemügyre vettem s láttam.
Párolgó csészéből feketekávé illata lebegett,
Kábulatba vitt engem.
Úgy éreztem magam, mint egy
Ellentétes úton robogó Mercédesz,
S akkor mindent romlottnak, mocskosnak láttam,
Egy rózsaszínű roncs, melynek nincs körvonala,
Csak foltok, lyukak... s ezek mind fájnak.
De a boldogság öröme elöntött,
Egy újfajta Dalmát emberi humánust költött,
Még a jó Isten ajkára is mosolyt küldött,
Vége lett...
Mint egy izzó körte a hidegre szétrepedt,
S a rózsaszín a múlté lett,
Körvonala a sötétségben egy fekete munkaruhát teremtett.
Mára öreg gyermek lettem,
S az Univerzum hibátlan,
A rózsaszín nem áll bosszút rajtam,
Hát persze..., mert fekete a vonalam,
A rózsaszín egyszerű s már nem álmodok...
Mert tökéletes nem vagyok.