„Tiszteletem (vagy nem?)!„
Ember kérlek, vedd magadra
Még ha nem gatyád és nemi is inged
Sértődést el ne feledd,
mert, ha cipeled ettől könnyebb
Gondolkodásmód mi fáj,
az első feltétel , mi leleddz
csak a rossz szándék írattathatja ezt
"A másik rossz csupán."
„Én” ki ember – s ki lekerült a földre
Tartogatás helyett értelmem elhagyott,
Csupán „merő rossz szándék vezérelt”,
midőn ujjaim klaviatúrát ragadtak
Tévedésem tárgya, nyers - jó szándék
Nem vagyok, gaz, galád, kibic
Hibám annyi, mi lejön próbálom „fel, be és meg - fogni”
Talán kár, s nem ártana magamba zárkózni
S nem vélni, élni és gondolni
Minden ember saját fájdalmára épít
Létre hozza saját buborékát
S előveszi hol a feketét, hol a hattyúnak várát
S a-”Z” nap, abban időzik
Vélni és véleménnyel élni, ne merj – rettegj
Reakció- szomorú nagyon s egyben „vicces
Csupán kacaj nem hagyja el a számat
Bánat szorítja az érzetet
Add ki dühöd előbb, s tételezz- „D” ez a Te életed!
Modor átváltott, a hangnem hol mézes, hol nem
Kedves - Szeretettel: Tartózkodj, vagy ép- Nyeld el…
Különben jő a cenzúra, mert hát tudod az, az illő…
- nyers, vad, szilaj ma már szemtől szemben
Ó Te kis balga… ugyan már…
Hallgatás leljen! Életről csupán a versben burkoltan
Rímek közepette, vagy gügyögj Kedves - en…
Ki olvas, hát ismerj!
Ide adom jelenem egy darabját
Szóbokraim ma telet élnek
meztelenek és tiszták
S gondolatom arra tévedt,
Ha magam ma becsapom
S hallatom, mit hallani akarnak
Azt írom, mit hallani akarnak
Vattacukrukban ragadt napkorong
vörösen, narancsban, alábukik az égen,
de… holnap új nap jő. Felkel ám…
S talán még nem késő
…
mert mi igaz az fáj és bánt nagyon
A tévedésem az Az:
Szembesülni mindenki csak Magával tud
akkor, amikor eljött az ideje, és ha akar!
…
Szóval vigyázz és némulj el…
mert a vattacukor betakar!
„Ez az iromány nem személyekhez – és „ről” szól, csupán a
egy Reakció Reakciósa a „dühét” frusztrált hangulatát
írja ki… Mindenki azt gondol mellé és bele, és hozzá, amit akar!
Csak aztán nehogy Ő is tévedjen…”
Tsering