Összeomlik a lélek
Írta: Rawena Dátum: Október 29 2007 04:57:39
T
Már kezd halványulni,
lelkem megnyugodni,
Teljes hír
Összeomlik a lélek
Gyönyör? a nap, s még szebb a hold,
Nincs okom panaszra, lelkem dalol.
S egyszer szívem megérez valami gonoszt,
Mikor gyönyör? a nap, s még szebb a hold.
Nem tudom mi az, hisz céljaim léteznek,
Mégis érzem, hogy jön, mi nem hoz életet.
Szeretek, s engem is szeretnek,
De szívem mégis tele van aggodalommal, félelemmel.
Jönnek, s mennek a napok,
Az érzés mégsem megy velük, az marad.
Már kezd halványulni, lelkem megnyugodni,
De akkor mikor nem várnám, az megjelenik.
Életem összeomlik, mit oly biztosnak hittem.
Az egyetlen barátom, támaszom elhagy, haldoklik szívem.
Szerelmem szenved, s én képtelen vagyok segíteni,
Céljaim, mit láttam egykor, mára s?r? köd borít.
Irigylend? életem szétesett,
Átkozom magam, mindenért, mi elveszett.
Kétségbeesve keresem darabjait,
Próbálom összerakni atomjait.
Mi áll már életemb?l, újra s újra széthull,
Zokogva nézem, hogy emlékeimbe visszaköszön a régmúlt.
A mosolyok, a csókok, a meghallgatott imák,
Mára könnyek maradtak, s véráztatta ruhám.
Borús éjszakán összeomlott lelkem,
Es?s nappal haldoklik szívem.
Meghalni nem tudok, nem lehet,
Nagydolgot hagynák itt: szerelmem.