A szerelem bábeli tornya
Írta: Balrog Dátum: November 14 2010 18:46:15
MM
Egy varázsló egy várat épített.
Várat légtéglából. Légmalterből.
Igen, igen... Egy légvárat készített,
mert egy fenti célt látott meg lentről.
Teljes hír
Egy varázsló egy várat épített.
Várat légtéglából. Légmalterből.
Igen, igen... Egy légvárat készített,
mert egy fenti célt látott meg lentről.
Szép volt. Tündökölt a háza felett.
Ezért neki kezdett és lázasan,
hogy célját elérje, építkezett,
a cél (egy lány) meg hívta nyájasan.
A vár épült, csak épült szaporán,
téglára malter, malterre tégla,
s varázslónk már ott is állt a vár ormán.
Nem volt soha ily boldog. Csak néha.
Egy inas, ki mindig segítette,
od'adta az utolsó darabot.
Szépen a helyére illesztette,
majd megcsodálta, amit alkotott.
Levegőből volt. Senki sem látta.
Csak ő. Az inas is csak sejtette.
A mágus gyönyörűnek találta.
Falait szép márványnak képzelte.
Erős rengés rázta meg a földet.
És fentről a láthatatlan téglák,
mint ha semmi nem tartaná őket,
a földre estek, akár a dzsengák.
A rengés a mágust is a mélybe
húzta. Gyengén elterült a földön.
Szilánkok fúródtak a szívébe,
s a saját tornya lett örök börtön.
A lány mindezt odafentről nézte.
Hangosan nevetett a varázslón.
Hiszen a földrengést ő idézte.
Az inas csak őt nézte parázslón.