Kívánlak
Írta: goethe Dátum: November 15 2010 20:27:50
N
S még most is hallom,
Úgy festett arcod, mint a tűz,
Mikor márványt kapkod,
S a végső pusztulásból
Mégis magad adod!
Teljes hír
Szentül hittem, hogy a reggel
Örökre Nekem ad!
S az éjszaka, mint a rét tavasszal
Felvidítja arcunkat!
Ott feküdtünk, levetkőztettelek,
Majd megpillantottam bronz,
Hibátlan, derűs testedet!
Megérintettem lapockáid,
Kényelembe helyeztelek,
Majd simogattam derekad,
Széttettem lábaid,
Elcsodálkozva tökéletes testeden,
Gyönyört fakasztok,
Minden, - minden szegletedben.
Lehúnyt szemeid és elcsuklott hangod,
Ott virrasztott Velem,
S még most is hallom,
Úgy festett arcod, mint a tűz,
Mikor márványt kapkod,
S a végső pusztulásból
Mégis magad adod!
Eltűnt az éjszaka,
Véget ért ez szerelem,
Most reggel van,
Hajnali sorvadás támad,
Felkeltünk a gyepről,
S útjaink szétváltak!
Hiszem még, hogy kell,
Kell még hasonló érzelem,
S jössz még vissza hozzám,
Egy derűs, eltervezett délután!