Olyan jó most ősszel is látni
fenyőfa zöldellő ágait,
nem tépázta a könyörtelen
szeptEMBER, novEMBER, decEMBER.
Őszapók deres lehelete
elől elrepült a fecske és
a ritkán látott gólyacsalád,
kisasszony napjára üres lett,
puszta lett a sokszínű határ.
Őszapó, télapó változtat,
zsákjából süvítő szél rohan,
amit a tavasz, a nyár épít
semmit teremtő diadallal
zúzmarával letarolják ŐK.
Pirosak, fehérek vagy lilák,
és a tarka lepke hova szállt?
Virágok a földben alusznak,
lepkék meg tudták a dolgukat,
mindig is helyre állt a világ.
Ki-ki vitte a nyár melegét,
tavaszig szükség lesz arra még.
EMBEREK trónja sem örökös,
jönnek még a nyári örömök..